• 

Egyházunk eszményképe Szent István Király, ( 1000-1038)

IMA István Király Nemzetéhez! 

                      
István király árva népe,Te is hajtsd meg homlokod,
borulj térdre, szórd elébe minden gondod, bánatod!
A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa,
most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga .


Szent István igazi öröksége

Beszélhetnék itt a gazdagságról, amit megteremtett, de az eltűnt.

Szólhatnék nyelvünkről, de az folyton alakul, változik, és

végül az országunkat tekinthetnénk örökségének,

melyet népünk több-kevesebb sikerrel őrzött meg az elmúlt viharos századok folyamán.

Ennél azonban fontosabbnak tartom azt a szellemi-lelki örökséget,

melyet István királyunk a magyarságra hagyott.

Nagyra tartották bölcsessége és szigorú igazságossága miatt is

nemcsak itthon, de külhonban is, politikai tetteit mindig a béke tisztelete szabta meg!

Mit kell tennünk, hogy Szent István királyunk példáját követve a jövőre irányítsuk figyelmünket?

-  Törődjünk gyermekeink nevelésével.

- Tanítsuk meg őket szellemi töltekezésre,

pozitív eszménykép keresésére, helyes értékrend kialakításáral

-  Hittel végezzük feladatainkat.

-  Forgassuk a Bibliát, ne csak dísz legyen polcunkon.

- Reméljünk a reménytelenség ellenére is.

- Tegyünk meg mindent, amit lehet,emberi életünk szebbé tétele érdekében!

- Törekedjünk a tiszta erkölcsre, nemcsak szóval,

hanem saját életünk példájával

akkor könnyebb lesz ránevelni gyermekeinket is!

- Szeressünk minden embert, Szent Istvántól megtanulva,

hogy ez vezessen a legfőbb boldogsághoz.

Az első és legfontosabb, amit ő ránk hagyott, a hit.

Nála nem politikai lépés volt az Ő élete, hanem Ő mélyen hívő ember volt.

Fiát, Imrét is vallásosan nevelte. Életének leghitelesebb latin nyelvű emléke.

Ebben is a hitet teszi első helyre és nem az uralkodást tartja a legfontosabbnak.

Érdekes és ma is tanulságos, miket tart fontosnak.

A 2. pontban írja: A Tanácsadó Testületbe ostoba,

pöffeszkedő és középszerű embereket választani mit sem ér!

Rátermett emberek kellenek a legkisebb szervezettől a Parlamentig mindenhova,

hogy fejlődőképes legyen az ország.

A 10. pontban ezt írja: Ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi,

hiába tart igényt a királyi névre, zsarnoknak kell nevezni.

Ugyanebben a pontban szól a szeretet fontosságáról:

Mindenütt és mindenben, mindenkivel a szeretetre támaszkodva légy kegyes,

mert a szeretet gyakorlása vezet a legfőbb boldogsághoz.

A másik, amit örökségként ránk hagyott, a remény!

Élete végén úgy látszott, hogy minden összedől, s hiábavaló volt minden,

amit alkotott. Nem volt utódja. Látszólag az Isten is elhagyta,

attól kellett félnie, hogy a keresztény hit is kivész a magyarokból,

azaz élete fő műve megsemmisül. Mit tehetett ebben a helyzetben?

Remélt, a reménytelenség ellenére is.

Népét Mária oltalmába ajánlotta.

Ő lett végrendeletének végrehajtója.

 

                                         

 -TS-

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.